Gyermekkori emlékem, hogy az "okos ember saját kárán, a bölcs ember a másik kárán tanul". Az elmúlt években nagyon sok okos emberrel találkoztam. A legutóbb azonban sikerült egy bölccsel megismerkednem.

Arra kért fel, hogy dolgozzam ki a cég áruazonosítási rendszeréhez tartozó üzleti folyamatokat és vegyek részt az áruazonosítási rendszer bevezetésében. A bölcsessége pedig abban állt, hogy időben felismerte, ez nem az a terület, aminek tapasztalat nélkül is neki lehet vágni. Úgy gondolta, közelebb van a siker, ha nem a saját kárán tanulja meg, hogyan is kellett volna ezt a feladatot elvégezni, hanem rögtön a megfelelő módszert választja.

Szeretném, ha a jövőben még több hasonló élményem lenne, úgy értem: találkozások bölcs cégvezetőkkel. Ezért most leírom személyes tapasztalataimat, arról, hogy melyek azok a tipikus hibák, amelyeket az okos vezetők és munkatársaik elkövetnek.

Mielőtt elkezdesz álmodozni, hogyan mutatod majd be a legközelebbi konferencián a legkorszerűbb technikákat felvonultató RFID-s rendszeredet, ülj le és mérlegeld a következőket:

• Mekkora a termékeid beszerzési árának színvonala: nehogy abba a hibába ess, hogy a választott technológia miatt többe kerül majd a leves, mint a hús. A drágább, technológiákat nagyobb értékű termékek esetén érdemes használni.

• Mérlegeld, mennyire fontos számodra, hogy megspórold az azonosításhoz szükséges manuális műveleteket: ha RFID-t alkalmazol megoldható, hogy ne kelljen megfogni az árut az azonosításhoz.

• Az RFID-s technológia igen érzékeny a raktáradban alkalmazott tárolási technológiára és a rendszer layoutjára. Nem egy raktárban azért nem vezettek be ilyen technológiát, mert az állvány rendszer felépítése, a tárolótér telítettsége döntően leárnyékolta volna a drága rádiófrekvenciás rendszert.

A javaslatom az, hogy az árukezelési folyamatokban próbálj meg egyszerű, "igénytelen" technológiát alkalmazni (vonalkód). RFID-t pedig rövidebb részfolyamatokban próbáld hasznosítani: termelési, árubiztonsági rendszerekben nagyobb hasznát veszed.

Drága jól előkészített rendszerek buktak már meg azon a banális hibán, hogy nem mérték föl alaposan... itt figyelj nagyon: ALAPOSAN a termékek fizikai paramétereit: magyarul azt, hogy van-e elég hely a termék felületén, ahova egy vonalkód, vagy egy TAG elhelyezhető.

Ez sajnos nem vicc. Fogj magad mellé néhány embert, mindenkinek adj egy mérőszalagot, vagy zollstockot és vizsgáld meg a termékeket:

• hosszúság × szélesség × magasság

• a termék hozzáférhető oldalának területe

• milyen fontos információt takarhatsz le egy terméken egy matricával

• a termék anyaga, amire ragasztani akarod a vonalkód matricát, tiszta, sík felület-e? (egyik ügyfelünknél azt kellett megoldani, hogy fonal tekercsekre hogyan rögzítsük a vonalkódot, mert a textil szálakra nem ragadt a matrica)

És még egy: Minden, tehát minden, az az minden termékednek készíts arról az oldaláról egy jó minőségű fényképet, amelyikre az azonosítót tenni szeretnéd! Fontos, hogy a fényképen szerepeljen egy lépték, például egy mérőszalag is. Így, ha később változik a vonalkód vagy az RFID TAG mérete, akkor nem kell újra felkeresned a terméket, hanem elég előkeresned a számítógépeden a fényképet.

Ezt előre döntsd el, mert az informatikai rendszert erre fel kell készíteni.

A fogyasztói csomagolásoknak sajnos az a hátránya, hogy szépek és ezt a szépségüket meg kell őrizni legalább az értékesítés pillanatáig. A matrica sok felületnek ellensége, elrondítja, tönkre teszi a csomagolást. Ráadásul a fogyasztói egység egy rágó, vagy radír esetében meglehetősen kicsi lehet, elképzelhető, hogy hely sem lesz az azonosítót felragasztani.

Tehát marad a gyűjtő. Viszont ha a raktárad fogyasztói csomagolást is kiszolgál, akkor a gyűjtő csomagolást meg kell bontanod, és a kiszolgálási egységeken (fogyasztói csomagolás) nem lesz azonosító. Tehát, hogy fogja akkor a végellenőr a vonalkóddal ellenőrizni, hogy a komissiózó jó terméket, jó mennyiséget gyűjtött-e ki? Kész agyrém. Isten hozott az áruazonosítók klubjában!

Ne félj olykor kompromisszumot kötni. Mindenki az összes termékét tökéletesen szeretné azonosítani. De, el kell, hogy fogadd, sajnos nem minden estben van erre lehetőség. Ha fontos neked, hogy a fogyasztói csomagra helyezhess vonalkódot, vagy tag-et, akkor vállald föl, hogy a csomagolást ennek megfelelően esetlegesen át kell alakítani.

Nos, ez is a valósághoz tartozik. A költségcsökkentés valóban fontos dolog, de nem nyakló nélkül.

Meg kell fontolni, hogy min érdemes spórolni és min nem. Az áruazonosítási rendszereknek sok előnye van, de a költségcsökkentésben leginkább érintett előny az, hogy meg lehet gyorsítani az árukezelési folyamatokat (kitárolás, betárolás, komissiózás, áttárolás stb.): "rálő a kolléga egy vonalkódra, ezzel lekerül a termék a készletről". Viszont ehhez vonalkód olvasóra van szükség minden olyan helyen és helyzetben, ahol "lőni" kell. Ha ezen spórolsz, akkor a költségcsökkentésen spórolsz.

Ezért javasoltam feljebb, hogy ha nincs sok pénzed, inkább egy olcsóbb, egyszerűbb technológiát válassz, de azon ne fukarkodj!

Tehát adj a kollégák kezébe vonalkód olvasót, hogy mindig náluk legyen, ha szükségük van rá. A raktár azon területein, ahol rendszerint szükség van az olvasóra, telepíts fix olvasókat! De vonalkód olvasóból ne legyen hiány!

Egy magyar jelenségről van szó. Egy korábbi bevezetésnél nem hittem a fülemnek, amikor a befejező szakaszban kiderült, hogy a logisztikai vezető a targonca vezetőknek nem akar vonalkód olvasót adni. Azt mondta, hogy "a targoncások nem tudnának vigyázni rá, és amúgy sem tudnák használni, nem értenek az ilyesmihez".

Ezzel a bizalmatlansággal az a baj, hogy valójában öngól. Öngól az előbbiek miatt, mert ezáltal a targoncán nem lesz vonalkód olvasó, tehát egy kitárolásnál két ember kell a feladathoz: egy targoncás és egy vonalkód-olvasni-tudó. És öngól azért, mert olyan munkatársakat alkalmaz, akikben nem tud megbízni, pedig vezetőként lenne lehetősége ezen változtatni, mégsem teszi. Szerintem bizalom nélkül üzleti siker ugyanúgy nincs, mint kockázat nélkül.

Tehát azt javaslom, ha úgy érzed, hogy a munkatársaid nem tudnák használni az vonalkódolvasókat, akkor vagy szervezz nekik egy oktatást, vagy helyezd át őket más pozícióba és a helyükön olyanokat alkalmazz, akik tudják majd kezelni az ilyen összetettségű eszközöket.