Régiók logisztikája - logisztikai régiók

Az Európai Unió ún. Közösségi kezdeményezésű programjainak egyike az INTERREG program. Három fő fejlesztési iránya a határmenti együttműködések (INTERREG IIIA - átfogó célok: határon átnyúló gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztése), a transznacionális kooperációk (INTERREG IIIB - átfogó célok: országok feletti, transznacionális együttműködés az európai térség területi integrációjának elősegítésére) és az interregionális együttműködések (INTERREG IIIC - átfogó célok: a regionális fejlesztés és kohézió stratégiájának és eszközeinek fejlesztése Európa teljes területét felölelő együttműködésen keresztül) támogatása.

Magyarország a másodikként említett transznacionális kooperációk tekintetében egyedüli kelet-közép-európai országként már a csatlakozást megelőzően is teljes jogú tagként jogosítványt szerzett az együttműködésekben való részvételre. Ennek keretéül az INTERREG IIIB CADSES program szolgál. Ehhez a program kialakításakor az Uniót és szomszédos területeit meghatározott gazdasági, földrajzi, társadalmi szempontból egységesnek tekinthető 13 makro-térségre osztották fel. Magyarország a közép-európai–adriai–dunai–délkelet-európai térség (Central Adriatic Danubian South-Eastern European Space - CADSES) részét képezi. A CADSES 18 országot foglal magába a Balti-tengertől (Lengyelország és Németország) Ausztrián, Olaszország nyugati részén, a Balkánon és Görögországon keresztül egészen a Földközi-tengerig.

A régiók Európájában jelentős szerephez jutnak a magyarországi régiók, hiszen az ő közreműködésükkel kezdeményezhetők és valósíthatók meg azok a hálózatos felépítésű projektek, amelyek a régiók fejlesztésekben érintett szereplőit (például önkormányzatokat, kamarákat, gazdaságfejlesztési szervezeteket) összekapcsolhatják más országok, régiók partnerszervezeteivel.

A különböző területfejlesztési elképzelések és akciók támogatása a társadalmi-gazdasági kohézió erősítésének jegyében kapott prioritást. A közösen megvalósítandó stratégiák és akciók támogatásának fő célkitűzése egy kiegyensúlyozott, versenyképes, európai gazdasági térbe integrált régió (a JÖVÖRÉGIÓ) fenntartható fejlesztésének támogatása.

A megvalósíthatóság támaszkodik a területi tervezési eszközök és módszerek közelítésére, a logikai keretterv (logframe) egységes értelmezésére a többközpontú térbeli struktúrák kiegyensúlyozott területi fejlesztése érdekében, valamint az ennek megvalósítását szolgáló innovatív fejlesztési eszközök népszerűsítésére. A stratégiaépítési folyamatba bevonásra kerülnek a különböző területi szintek döntéshozói és kulcsszereplői, ezzel biztosítva a stratégiai intézkedések megfelelő színvonalú megvalósítását.

A regionális közlekedési hálózatok fejlesztését előirányzó konkrét intézkedések területi integrációja is beemelésre került az ún. Munkacsomagba, melyből összesen hat készült. Ezekben olyan projekt pipeline-ok szerepelnek, mint a projekt menedzsment, a hálózatépítés, az eredmények közzététele, a területfejlesztési adatok, eszközök és eljárások harmonizációja, a többközpontú térbeli struktúrák kiegyensúlyozott területi fejlesztését szolgáló eszközök vizsgálata. Továbbá a kulturális és természeti örökség (a területfejlesztési célok szemszögéből értelmezhető) ápolását célzó intézkedések előkészítése, a regionális közlekedési hálózatok fejlesztését előirányzó konkrét intézkedések területi integrációja, kísérleti projektek előkészítésén keresztül, és nem utolsó sorban a transznacionális fejlesztési stratégia kialakítása.

Ebben a programstruktúrában megfelelő prioritáshoz jut a koordinált interregionális logisztika (CORELOG – COordinated REgional LOGistics). A fogalmi eltévelyedést megelőzendő, kellő értelmezést kap azáltal, hogy az érintett regionális szintű logisztika különböző országokon átívelő koordinációját foglalja magában.

Milyen általános irányelvek mentén alakíthatunk ki, fogalmazhatunk meg prioritásokat akkor, amikor a vállalatok/vállalkozások, és az ellátási láncok-hálózatok (SCM-SCN) szükségleteivel harmonizálni képes, ugyanakkor eltérő nemzetiségű régiók logisztikai rendszereinek interoperábilis (átjárhatósági) korlátait szükséges figyelembe vennünk?

Ha csak a szállítási piachoz való hozzáférés tökéletesítésére gondolunk, akkor például az eltérő ipari szabványok szerint tervezett és üzemeltetett eszközök mellett további problémákat okozhatnak a különböző szoftverek és még inkább az információcserére használt eltérő eljárások is.

Más megközelítésben viszont felvázolható egy olyan vízió, melyben az említett regionális szintre emelt logisztikai rendszerek térszerkezet optimalizáló hatása hosszabb távon érvényesülhet. Természetes velejárójaként magával hozva a szállítási-elosztási logisztikában a még elkülönült mikro (vállalaton belül) és meta (térségi piacgazdaság) logisztikai rendszerek erős, de egyúttal rugalmas láncszemek „interregionális sorozataként” összekapcsolódását!

Még mielőtt azonban nagyobb teret engednénk szárnyaló fantáziánknak, vegyük sorba azokat a sajátosságokat, melyeknek ismeretében (ún. „keretfeltételként” is megállva helyüket) behatárolható a belső mozgástér adta lehetőségek tárháza:

· Az áruszállítási szükségletek globális nagyságrendjét és a munkamegosztást a közlekedési szektoron kívül hozott döntések határozzák meg;

· Ezen „döntésekből” származtatható közlekedési igényeket – elsősorban az áruszállítási igényeket hangsúlyozva – a gazdaságban végbemenő főbb változások befolyásolják;

· Fejlett technológián alapuló, integrált és versenyképes, a környezetvédelmi és biztonsági célok elérését is elősegítő közlekedési infrastruktúra fejlesztésével megvalósuló minőségjavítás;

· A szállítási szolgáltatások hatékonyságának, választékának és felhasználóbarát voltának biztosítása érdekében az egységes térségi piac működésének javítása (például horizontális és vertikális klasszterezés, térinformatikai alapú szállítási IT rendszer, e-kereskedelem térségi megjelenése).

A valós szükségletek generálta légkörben milyen lehetséges stratégiai irány jelölhető ki?

Egyrészt a gazdaság fejlesztésének elősegítése a szállítmányozás és logisztika révén, másrészt a szabályozási eszközök fejlesztése a rendelkezéseket készítők számára.

A különböző vezetési szintek kompetenciájához köthető döntési folyamatok alapozásáhan ugyan eltérő súllyal, de alternatív megoldások számba vételével juthatunk előbbre. A komplex feladat értelmezése során, a logisztikai szemléletmód hangsúlyozottabb szerepet kap, ami egyúttal multidiszciplináris értelmezést, gondolkodásmódot kíván meg.

Az ún. logikai keretmátrix segítségével olyan regionális léptékű logisztikai modell alakítható ki, mely a potenciális (piacgazdasági) szereplőket, illetve a vizsgált alrendszereket együttesen képes kezelni. Egy tudatos, tervezett változtatás általában arról a „fekete dobozról” szól, hogy hogyan lesz egy jelen helyzetből egy kívánt állapot. A dobozunk nem annyira fekete, mint inkább szürke, hiszen alapvető kérdésekre kell, hogy válaszoljon: Mit?, Mikor?, Miért?, Hogyan?, Ki?, Hol?, Kiknek?, Mivel?, Meddig?, stb. A regionális logisztikai rendszerek összehangolt tevékenységét projekteknek tekintve, a szürke doboz dimenziói is megadhatóak: közösségi támogatottság, kompetencia, forrásigény.

Ehhez szükségeltetik tesztek végzése, minden olyan közreműködő régió kísérleti projektben, amely igazolja a meghatározott irányelvek és meghatározó rendelkezések hasznosságát a megsokszorozódó kísérleti tapasztalatok számára.

Ilyenek lehetnek: Stratégiai iparágak és problémák megcélzása régió szinten, összehangolt beavatkozások és szabályozások meghatározása, valamint ezek elérhetővé tétele a nemzeti testületek számára.

Koordinálás: magán és társadalmi szükségletek; különböző társadalmi szabályozások (szállítmányozás, térségtervezés, ipar, stb.); különböző érdekeltségi szintek és különböző társadalmi szerveződési szintek (helyi, regionális, nemzeti); társaságok és résztvevők összehangolása olyan tevékenységek révén, amelyek elősegítik együttműködésüket szállítmányozási és logisztikai kérdésekben.

Célcsoportok: Helyi és regionális hatósági szervek, az ipari szektor egyesületeinek / testületeinek képviselői, a szállítmányozási és logisztikai szolgáltatók, helyi vagy hálózati infrastruktúra kezelők.

Mindez projekt szintre emelve azoknak a logisztikai irányelveknek körülhatárolását és operatív tesztelését célozza meg, amik azon intézményes szereplők között vannak összehangolva, amelyek az infrastruktúra beruházási döntéseiért és szabályozásáért felelősek.

Továbbá a szállítmányozási piac azon szereplői között (fuvaroztatók, logisztikai szolgáltatók, szállítmányozási operátorok, stb.), melyek az ellátási lánccal (ez esetben talán helyén valóbb lenne már, „ellátási háló” fogalmat használni) összefüggő stratégiái és döntései erőteljes hatással vannak a teherfuvarozás térbeli mintájára és megosztottságára.

A tervezett tevékenységek földrajzi területe tehát a a regionális szint, feltéve, hogy mérsékelt siker tapasztalható a kisebb kezdeményezésekben, helyi vagy városi léptékben.

A projektdefiníciós terv három fázisra bontható, így különböző tevékenységekben kifejezhető:

- Helyzetfelmérési és analízis fázis: az ellátási lánc-hálózat kezelési stratégiák változása (és az ezzel összefüggő teherszállítmányozási behatások) fő mozgatórugóinak megértését célozza meg, valamint a szállítmányozás-, ipar- és térségfejlesztés intézményes szereplői feladatainak analízisét a CADSES országokban (beleértve a legjobb gyakorlati megvalósításokat az összehangolt logisztikában);

- Tervezési fázis: a regionális szabályozási irányelvek meghatározására és ezek fejlesztésére összpontosítva a logisztikai együttműködés és a résztvevők egyesítésének elõsegítése céljából, különös tekintettel a termelési területekre (cégek rendszere és viszonyuk regionális és nemzetközi szinten), valamint konkrét megoldások tervezése szervezeti, infrastrukturális és informatikai szinten.

- Kivitelezési fázis: a tervezett megoldások hatékonyságának vizsgálata olyan kísérleti tesztekkel, melyek közvetlenül vonják be a vállalkozásokat és résztvevőket, valamint az az intézkedési tervek megszövegezése és felterjesztése regionális, nemzeti és nemzetközi szinten.

- A vállalatok ellátási lánc kezelési stratégiái változása és ezek behatása a teherszállítmányozási folyamatokra különböző intézményi szintek (nemzeti, regionális, helyi) feladatának és közreműködésének a szállítmányozás-, ipar- és térségfejlesztés területén.

- A regionális politikai irányelvek fejlesztése a logisztikai együttműködés és a résztvevők egyesítésének elõsegítéséért, abból a megközelítésből, amely a szállítmányozási döntéseket az ipari és elosztási stratégiák végső eredményeként kezeli olyan megoldások megtalálása céljából, amelyek hatással lehetnek e stratégiákra és csökkenthetik a teherszállítás negatív befolyásait a forgalmi torlódásokra és a környezetszennyezésre nézve.

- Olyan szervezeti, infrastrukturális vagy informatikai kísérleti megoldások tervezése, fejlesztése és tesztelése, melyek elősegítik a résztvevők együttműködését. A kísérletek olyan iparágakat és problémákat céloznak meg, melyek regionális és nemzeti szinten is jelentősek, mivel a regionális irányelveket nemzeti szinten (pl. minisztériumok) kell javasolni/meghatározni. A kísérletek közvetlenül vonják be a cégeket és résztvevőket vagy társadalmi szervezeteket.

(folytatjuk)

Keller Gábor régióigazgató

Magyar logisztikai Egyesület Dél-dunántúli Szervezete