Tanácsadói gyakorlatom során számtalanszor kerestek meg bizonyos jól körülhatárolt logisztikai problémákkal, tünetekkel. Ilyenkor mindig beugrik egy kép: az SZTK-ban, a háziorvosnál hányszor éreztem azt, hogy a felírt Kalmopirin vagy csodaszer, vagy a dokim mindenkit és mindent ugyanúgy kezel. Az ilyen orvos nem jó orvos. Ezekről a tünetekről - és most már logisztikáról beszélek - gyakran az derül ki, hogy valójában tényleg csak tünetek. A valós okok máshol vannak, mint a tünetek - a logisztikában minden mindennel összefügg.

Emlékszel még a Kisváros c. filmsorozatra a 90-es évek elején? Hunyadi, Járai és a társaik. És benne a Kádár Trans fuvarozó cégre, aki a sorozat legfőbb szponzora volt? (Azóta felszámolták a céget). Ők a sorozatot választották, hogy reklámozzák magukat.

A szállítást végző járművek, a flotta kiszállítás kiszervezése már évtizedekkel ezelőtt is divatos megoldás volt – emlékezhetünk a 80-as évek végén megjelenő kék IFÁ-s magánfuvarozókra, cégekre, majd a kilencvenes évek kamionos induló vállalkozásaira, köztük az előbb említett Kádár Transra.

Ne pazarolj milliókat felesleges fejlesztésekre! Tárd fel a logisztikád valódi hibáit! Egy logisztikai rendszer céltudatos irányítása azzal kezdődik, hogy tisztában kell lenned azzal, mit csinálsz jól és mit rosszul, hatékony fejlesztéseket csak erre lehet építeni.

A raktári dolgozóidnak melyik az a tevékenysége, amelynek gyorsításával komoly erőforrást tudnál megtakarítani? Naponta hány órát állnak, vagy várakoznak a targoncáid és hány órán keresztül dolgoznak?

Gyermekkori emlékem, hogy az "okos ember saját kárán, a bölcs ember a másik kárán tanul". Az elmúlt években nagyon sok okos emberrel találkoztam. A legutóbb azonban sikerült egy bölccsel megismerkednem.

Arra kért fel, hogy dolgozzam ki a cég áruazonosítási rendszeréhez tartozó üzleti folyamatokat és vegyek részt az áruazonosítási rendszer bevezetésében. A bölcsessége pedig abban állt, hogy időben felismerte, ez nem az a terület, aminek tapasztalat nélkül is neki lehet vágni.

Ha Te is síelsz, akkor bizonyára frusztrál a felvonónál történő várakozás. Emlékszem, amikor a 80-as évek végén, 90-es évek elején a bolyhos mackónadrágok, a sztrapacska, és a farmotoros Skodák hazájába a szomszédos, és akkor még Csehszlovákiába, síelni mentünk. A hétvégéken hosszú 10 perceket, fél órákat kellett sorban állni a felvonónál. Semmivel sem összekeverhető hangulata volt az embernek: sportolásra, pihenésre vágytál, közben pedig tolakodás, várakozás volt részed egy sífelvonó előtt.